Milyen tisztítószerek használhatók biológiai szennyvíztisztító mellett?

Ha biológiai szennyvíztisztító működik az otthonában, a tisztítószerekkel kapcsolatban valójában két külön kérdést érdemes feltenni:

• Károsítja-e az adott szer a szennyvíztisztítóban dolgozó biológiát?
• Szeretném-e ennek a szernek az összetevőit a megtisztított vízzel visszajuttatni a saját kertembe, talajomba?

A kettő nem ugyanaz — és éppen ezért nincs értelme egyetlen „engedélyezett tisztítószerek" listát keresni.

Vannak hétköznapi mosó- és mosogatószerek, amelyek normál háztartási használat mellett nem károsítják a szennyvíztisztító biológiai működését. Ettől függetlenül érdemes megnézni az összetételüket, és ahol lehet, környezetkímélőbb, könnyebben lebomló terméket választani.

Más anyagok viszont már magát a biológiai tisztítási folyamatot veszélyeztethetik — ilyenek például az erős baktériumölő és fertőtlenítőszerek.

És létezik egy harmadik csoport is: festékek, oldószerek, olajok, növényvédő szerek, gyógyszerek és más olyan anyagok, amelyeknek eleve nincs helyük a háztartási szennyvízben.

Ez a három különbség fontosabb, mint bármilyen márkalista.

Az A.B. Clear berendezésben a kommunális szennyvíz tisztítását eleveniszapos biológiai folyamat végzi: a szerves anyagok lebontásában mikroorganizmusok vesznek részt.

Ezért nem az a kérdés, hogy egy termék címkéjén szerepel-e a „bio" vagy az „öko" szó. A biológiai működés szempontjából elsősorban az számít, hogy a szennyvízbe kerülő anyag károsítja-e a tisztítást végző mikroorganizmusokat.

A hagyományos háztartási mosószerek, folyékony mosogatószerek és mosogatógép-tabletták — például a tapasztalatainkban visszatérően szereplő TOMI, Ariel és a hétköznapi folyékony mosogatószerek — rendeltetésszerű háztartási használat mellett nem károsítják a rendszer biológiai működését.

Vagyis egy biológiai szennyvíztisztító üzemeltetése önmagában nem jelenti azt, hogy kizárólag speciális tisztítószereket lehetne használni.

Egészen más kategóriát jelentenek azonban azok a szerek, amelyeknek éppen az a feladatuk, hogy mikroorganizmusokat pusztítsanak el.

Ezért kerülni kell az erős baktériumölő és fertőtlenítő vegyszerek nagy mennyiségű rendszerbe juttatását. Ilyenek lehetnek például:

• a hipó és más erős klórtartalmú fertőtlenítők;
• a Domestos és a hasonló fertőtlenítőszerek;
• az erős fehérítők;
• az agresszív vízkőoldók;
• az erős savas vagy lúgos tisztítószerek;
• a lefolyótisztító vegyszerek.

Ezek megfelelő koncentrációban már nemcsak a fürdőszobában vagy a konyhában található mikroorganizmusokra hatnak, hanem a szennyvíztisztítóban dolgozó baktériumkultúrát is károsíthatják.

Arra, hogy pontosan mennyi „fér bele", nem lehet minden háztartásra érvényes, milliliterben megadott választ adni — ennek okát külön lapon fejtjük ki: minden berendezésnek saját mikrobiológiai összetétele van.

A hajfestékek, szőkítőszerek, festéklemosók és egyes hasonló kozmetikai vegyszerek olyan anyagokat tartalmazhatnak, amelyek nem valók a biológiai szennyvíztisztítóba.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy aki saját szennyvíztisztítót használ, ne festhetné a haját. A lényeg a különbség: a megmaradt, koncentrált hajfestéket, szőkítőszert vagy más hasonló vegyszert nem szabad a lefolyóba önteni.

Fontos különbség van a normál tisztálkodás során keletkező szennyvíz és aközött, amikor egy koncentrált vegyszer maradékát közvetlenül a lefolyóba öntjük.

• motorolajok, kenőanyagok és üzemanyagok;
• nagy mennyiségű használt sütőolaj és zsír;
• festékek és lakkok;
• hígítók és oldószerek;
• növényvédő és gyomirtó szerek;
• rovar-, féreg- és rágcsálóirtó mérgek;
• gombaölő szerek;
• gyógyszerek és antibiotikumok.

Itt is fontos az életszerűség. A mosogatás során természetesen valamennyi ételmaradék és zsiradék bekerül a szennyvízbe — ez nem ugyanaz, mint amikor a serpenyőben vagy fritőzben maradt használt olajat közvetlenül a mosogatóba öntjük.

Egy helyben működő biológiai szennyvíztisztítónál a víz körforgása sokkal kézzelfoghatóbbá válik. A megtisztított víz jellemzően helyben marad, és megfelelő kialakítás esetén — például gyökérzónás öntözéssel — a növényzet vízellátását segítheti.

Ezért egy tisztítószernél nemcsak azt érdemes megkérdezni, hogy „károsítja ez a szennyvíztisztítóm biológiáját?" — hanem azt is, hogy „szeretném ennek az anyagnak az összetevőit a megtisztított vízzel visszajuttatni a saját kertembe?"

Egy tisztítószer tehát lehet olyan, amely nem okoz problémát a szennyvíztisztító biológiai működésében, miközben környezetvédelmi szempontból mégis találhatunk nála jobb választást.

Ezért javasoljuk a könnyebben lebomló, környezetkímélőbb tisztítószereket. Nem azért, mert a szennyvíztisztító kizárólag ezekkel működik — hanem azért, mert egy saját szennyvíztisztító esetében sokkal közvetlenebbül találkozunk azzal, amit egy központi csatornarendszernél könnyű elfelejteni: a lefolyó nem a történet vége.

Nem szükséges minden megszokott háztartási terméket lecserélnie csak azért, mert biológiai szennyvíztisztítót használ. Érdemes viszont tudatosabban megnézni, mi kerül a kosárba.

Ha két, azonos célra szolgáló termék közül választhat, és az egyik könnyebben lebomló, környezetkímélőbb összetételű, annak használata hosszú távon logikus választás.

Nem azért, mert a másiktól azonnal „leáll" a szennyvíztisztító — hanem azért, mert amit ma leenged a lefolyón, annak egy része holnap már az Ön közvetlen környezetének vízkörforgásában lehet jelen.

A biológiai szennyvíztisztító hosszú távú, stabil működése természetesen nem csak a háztartási vegyszereken múlik. A berendezés állapotát rendszeresen ellenőrizni és szükség szerint karbantartani is kell.

Az ÖkoTech-Home negyedéves, üzemidő szerinti karbantartása során lehetőség nyílik többek között a berendezés általános műszaki állapotának felülvizsgálatára, a fölösiszap eltávolítására, a szükséges tisztításokra, a légelosztás és a vezérlés ellenőrzésére, illetve szükség szerinti beállítására. Ha az ellenőrzés hibát tár fel, annak javítására is lehetőség nyílik.

A rendszeres felülvizsgálat egyik legfontosabb előnye éppen az, hogy egy kialakuló problémát nem csak akkor veszünk észre, amikor annak már látható következménye van. Ha mégis változást tapasztal — például szagban —, arról külön lapon írtunk: büdös lesz a kertben?

A jó kérdés nem az, hogy „milyen márkájú tisztítószert enged meg a szennyvíztisztító?" — hanem ez a kettő:

• Károsítja az adott anyag a tisztítást végző biológiát?
• Szeretném ennek az anyagnak az összetevőit visszajuttatni a saját környezetembe?

Ha ezt a két szempontot különválasztjuk, a tisztítószerek kérdése rögtön sokkal egyszerűbbé válik.