Képmás · Interjú

Amit lehúzunk a vécén, az lehet a jövő víztartaléka?

Pataki Sára interjújában Krasznói Anna arról mesélt, hogyan lett egy csatorna nélküli esztergomi hegyoldalból családi vállalkozás, és miért lehet a megtisztított szennyvíz a jövő helyben tartható víztartaléka.

Krasznói Anna piros mintás ruhában. Mellette a felirat: „Képmás-interjú. Amit lehúzunk a vécén, az lehet a jövő víztartaléka? A víz helyben tartásáról és a biológiai szennyvíztisztítás szerepéről meséltem. Olvasd el!” (új lapon nyílik)

Amit ma szennyvíznek nevezünk, az holnap az egyik legértékesebb víztartalékunk lehet. Miközben Magyarország egyre súlyosabb aszályokkal küzd, hatalmas mennyiségű vizet vezetünk el, pedig annak egy része megfelelő tisztítás után helyben is tartható lenne.

Az ÖkoTech-Home-nál több mint húsz éve dolgozunk azon, hogy ez a szemlélet minél szélesebb körben elterjedjen. Nagy öröm számunkra, hogy korábbi sajtómegjelenéseink felkeltették a Képmás magazin érdeklődését, és a szerkesztőség önálló interjúra kérte fel ügyvezetőnket, Krasznói Annát.

A cikkből kiderül, hogyan született meg vállalkozásunk, miért érdemes másként gondolkodni a szennyvízről, és milyen szerepet kaphat a biológiai szennyvíztisztítás a vízhiány elleni küzdelemben. Köszönjük a Képmásnak a megjelenést, Pataki Sárának a tartalmas beszélgetést.

Az interjú fő gondolatai

  • A történet egy esztergomi hegyoldalon kezdődött: csatorna nem volt, és a meredek telekre a szippantóautó sem jutott volna fel. A családi gondra keresett megoldásból lett a vállalkozás — erről szól személyes történetünk is.
  • A hazai lakóingatlanok mintegy 16 százaléka csatornázatlan területen áll, sokszor kertvárosokban és az agglomerációban. Ahol nincs elérhető közcsatorna, ott az emésztő helyett egyedi biológiai tisztító is szóba jöhet.
  • A berendezés a nagy szennyvíztisztító telepek elvén, kisebb léptékben dolgozik: a szerves szennyeződést mikroorganizmusok bontják le (a tisztítás lépései). A megtisztított víz felszín alatti elszivárogtatással jut vissza a talajba.
  • Az interjú példája: ha fejenként napi 100 liter helyben kezelhető szennyvízzel számolunk, ezer ember esetén ez évi 36 500 köbméter — csapadéktól független vízkészlet, amely télen-nyáron ott van, ahol keletkezik.
  • Több településen a helyi szabályozás ma is csak a zárt tárolót engedi, a tisztított víz elszivárogtatásához pedig jellemzően jegyzői engedély kell — ebben az engedélyezés lépései igazítanak el.
  • A saját tisztító saját közmű: rendszeres figyelmet és karbantartást kér (teendők és költségek az üzemeltetésben). A felhasználók sokszor a háztartásukat is másként vezetik: tudatosabban választanak tisztítószert, és a szelektív gyűjtést is komolyabban veszik.
Színes rajz: a ház fürdőszobájából és konyhájából a szennyvíz a kertben a föld alá telepített biológiai tisztítóba jut, a megtisztított víz a veteményes növényei alatt szivárog a talajba. Felirat: „Képmás-interjú. A víz helyben tartása helyben kezdődik. A biológiai szennyvíztisztításról és a megtisztított víz szerepéről meséltünk a Képmásnak. Olvasd el!” (új lapon nyílik)

A teljes interjú a Képmás oldalán (új lapon nyílik)

Médiamegjelenések

További megjelenések