Az újítás lényege, hogy a berendezés működése során keletkező fölösleges eleveniszap az elősűrítést követően egy ún. iszapvíztelenítő-egységbe, röviden „iszapzsákba” kerül. Ez mechanikai szűrőként viselkedik, az elősűrített iszapos víz szilárd, pehelyszerű része, tehát maga az iszap fennakad a zsákban, a folyékony rész viszont visszafolyik a berendezésbe.

A berendezés karbantartása szempontjából ez azért előnyös, mert így már teljesen szükségtelenné válik a berendezés évenkénti 1-2 alkalommal történő szippantása, mely során korábban a fölösiszapot rengeteg tisztított vízzel együtt el kellett távolítani. Ehhez vagy szippantóskocsit kellett hívni, vagy egy szivattyúval el kellett távolítani a szükségtelenné vált iszapmennyiséget. Az iszapzsákban felgyülemlő szilárd anyagok sokkal kevesebb helyet foglalnak, a zsák ürítése pedig egyszerűen megoldható.

A legalább 1-1,5 éven át megfelelő módon komposztált fölösiszapban már azok a kórokozók is elpusztultak, melyek a friss fölösiszapban még benne voltak, így a többi komposzttal együtt ez az anyag is felhasználható a kertben, a növények* imádják.

A fölösiszapos kerti komposzt rengeteg tápanyagot tartalmaz, így a szennyvíztisztítás ezen mellékterméke veszélyes hulladék helyett értékes alapanyaggá válik.

A szennyvíztisztító működésének szempontjából pedig azért előnyös ez a megoldás, mert a rendszerben lévő iszap mennyisége állandó, így az üzemelés stabilabb, mint más kialakítások esetében, ahol előfordulhat, hogy a fölösiszap eltávolításakor vagy túl sok, vagy túl kevés iszap maradt a tartályban, most erre nincsen lehetőség.

Bár az iszapzsák eltávolításánál is minden esetben figyelni kell a higiéniai(gumikesztyű!) és biztonsági előírások betartására, ez mégis jelentősen egyszerűbb művelet, mint akár a házi, akár a szippantós autó által történő szippantás.

*Kivéve: ehető, földben fejlődő termésű növények.