Az egyedi szennyvíztisztítás megtervezésénél gyakran felmerül, hogy vajon oldómedencét, vagy biológiai szennyvíztisztító berendezést érdemes-e beszerezni. A két rendszer alapvetően eltér egymástól, főként abban, hogy az oldómedencét nem kell levegőztetni, a biológiai szennyvíztisztítót viszont igen. Az oldómedence tehát ugyan nem fogyaszt áramot, de más előnye nincsen, a biológiai szennyvítisztításnak viszont annál több.

- Létesítési költségek: a két megoldás között minimális a különbség, viszont az oldómedencékhez sokkal nagyobb elszivárogtató-rendszer szükséges, mint az egyedi biológiai szennyvíztisztítóhoz.

- Fenntartási költségek: az oldómedencéket időről-időre szippantani kell, ami igen nagy költséget jelenthet, a biológiai szennyvíztisztítót egyáltalán nem kell szippantani. Az oldómedence nem fogyaszt áramot, de folyamatosan pótolni kell a baktériumkultúrát a megfelelő működéshez, a biológiai szennyvíztisztítóban a levegőztetés miatt nincs szükség a baktériumkultúra pótlására, havi áramköltsége családonként mindössze 1000-2000 Ft.

- Tisztítás alapelve, hatásfoka: Az oldómedencék mechanikai és anaerob (levegőmentes) tisztítást valósítanak meg, az aerob (oxigén jelenlétében történő) tisztítási folyamatok az elszivárogtató-rendszerében zajlanak le, és ott is elég alacsony hatásfokkal. A biológiai szennyvíztisztítókban mindhárom, tehát a mechanikai, az anaerob és az aerob folyamatok is a tartályon belül zajlanak le, pont úgy, mint a városi szennyvíztisztító-telepek esetében, így a tisztítás hatásfoka a lehető legmagasabb. Utóbbi esetében a kifolyócső után egyértelműen mérhető a tisztítás minősége, míg az oldómedencéknél nem, mivel az aerob bontás már a szikkasztóárkokban történik.

- Karbantartás: Az oldómedencék esetében rendszeres szippantásra van szükség, a keletkező iszap veszélyes hulladék, és az alacsonyabb tisztítási hatásfok miatt az elszivárogtató csövei is hamarabb eldugulhatnak. A biológiai szennyvíztisztítónál nem kell szippantani, az iszap víztelenített, könnyen kezelhető formában (egy zsákban) kivehető és komposztálható, nem veszélyes hulladék. Ezen kívül a levegőszivattyú szűrőjét kell évente 3-4 alkalommal kitisztítani, valamint néhány évente ki kell cserélni a membránt.

- A tisztított víz újrahasznosítható? Emberi fogyasztásra nem, további tisztítás nélkül pedig kizárólag gyökérzónás elszivárogtatásra, illetve öntözésre alkalmas. Öntözőrendszer használata esetén szűrőelem (geotextíliás dobszűrőre) közbeiktatása szükséges, hogy a vízben lévő lebegőanyagok ne károsíthassák az öntözőrendszert. WC öblítéshez és egyéb, házon belüli felhasználáshoz jelenleg gazdaságosan nem megoldható a csíramentesítés a kis mennyiségek miatt. Amennyiben UV fénnyel vagy ózon-kezeléssel szeretné a tisztított vizet csíramentesíteni, ez technikailag megoldható, de számolnia kell azzal, hogy ez a beruházás nem fog megtérülni.

- Engedélyezés: A tisztítás minőségének nehézkes ellenőrizhetősége miatt az oldómedencék engedélyezése sok helyütt problémás, a 147./2010. Évi Kormányrendelet alapján az oldómedencék tulajdonosainak számlákkal igazolniuk kell a szippantások megtörténtét, tehát gondoskodniuk kell a keletkező veszélyes hulladékok elszállításáról és ártalmatlanításáról. Az egyedi biológiai szennyvíztisztítók engedélyezése jegyzői hatáskörbe tartozik, amennyiben évi 500 köbméter alatti a kibocsátás, a berendezés CE-tanúsítvánnyal rendelkezik (az A.B.Clear berendezések mindegyike rendelkezik ilyen minősítéssel), továbbá nem felszíni vízbe történik a tisztított víz elhelyezése. Lévén, hogy ez a fejlettebb technológia, sok helyen támogatják.

Megfelelő működés esetén nincsen kellemetlen szaghatás, mivel a folyamatos levegőztetés miatt a szennyvíz nem indul rothadásnak, mint az emésztőgödrökben, vagy a nem levegőztetett rendszerekben. Az egyedi biológiai szennyvíztisztítók esetében az erős szaghatás meghibásodásra utal.

A biológiai szennyvíztisztító elsősorban kommunális, tehát lakossági szennyvíz tisztítására készült. Ebbe beletartozik a WC-ből származó összes szennyvíz (feketevíz), valamint a háztartás egyéb folyékony hulladékai a tisztálkodásból, takarításból, mosásból, mosogatásból, stb. (szürkevíz). Ezeket a szennyvíztisztító újrahasznosítható vízzé alakítja. A vegyszerhasználattal kapcsolatban lásd a részletesebb bekezdést lejjebb! A berendezésbe tilos olajszármazékokat, festékeket, hígítókat, megmaradt gyógyszereket (főként antibiotikum), ételmaradékokat, sütőolajat, és egyéb, vízben nem oldódó szilárd anyagokat (műanyag, szövet, fa, fém, stb.) önteni, ezek a baktériumkultúra pusztulásától kezdve dugulásokon át akár a berendezés fizikai károsodását is okozhatják!

Biológiai szennyvíztisztító berendezések használata esetén több okból is javasolt a biológiailag lebomló tisztítószerek használata. Az első, hogy az ilyen természetes úton lebomló szerek a berendezésbe jutva nem károsítják a benne élő mikroflórát, ami a tisztítást végzi, a másik ok pedig az, hogy a berendezésből az elszivárogtató-rendszerbe, majd a talajba jutva hamar elbomlanak, így nem kerülnek káros vegyi anyagok a talajba. Ugyanez igaz akkor is, ha a tisztított vizet élővízbe engedjük.

Tekintve, hogy a berendezés zárt, folyadék magából a tartályból nem távozhat, ezért akár 2 méterre is lehet az épülettől, de – főként a kisebb méretű, családi szennyvíztisztítóknál – legföljebb 10 méter lehet ez a távolság. Több azért nem lehet, mert egy hidegebb tél során a házból kijövő szennyvíz még fagyhatár alatt is annyira lehűlhet, ami már akadályozza a biológiai folyamatok lefolyását, így a tisztított víz minősége elmarad a kívánatostól.

Emberi fogyasztásra nem, további tisztítás nélkül pedig kizárólag gyökérzónás elszivárogtatásra, illetve öntözésre alkalmas. Öntözőrendszer használata esetén szűrőelem (geotextíliás dobszűrőre) közbeiktatása szükséges, hogy a vízben lévő lebegőanyagok ne károsíthassák az öntözőrendszert. Ugyancsak szűrőelem szükséges a WC öblítésre való újrahasznosításhoz. Abban az esetben, ha tisztálkodásra, mosásra szeretnék újrahasznosítani a tisztított szennyvizet, már további, költségesebb utótisztításra van szükség (kémiai tisztítás – membránszűrő).

Maga a szennyvíztisztító berendezés, amely egy zárt tartály, a környező talajba nem juttat ki sem nyers, sem tisztított szennyvizet, sem egyéb anyagokat, így az közvetlenül egy kút közelébe is telepíthető. A tisztított víz csak az elszivárogtató-rendszerből jut a talajba, a szikkasztóárkot viszont úgy is el lehet helyezni, hogy a kúttól megfelelő távolságban legyen. Olyan kutaknál, amelyek vízzáró rétegek alól, biztonságos mélységből nyerik a vizet (fúrt kút), az elszivárogtatott víz nem befolyásolja a víz minőségét.

Nem, mivel a tartály műanyagból készül, és nem olyan erős, hogy egy gépjármű súlyát elbírja. Sem úttest, sem járda nem építhető a tartály fölé, és természetesen betemetni sem szabad a tartályt. Amennyiben feltétlenül szükséges, hogy autóval át lehessen hajtani fölötte, akkor ez egy megfelelően kialakított betonaknával megoldható, viszont minden esetben elengedhetetlen, hogy a tartály nyitható, és könnyen hozzáférhető legyen! Amennyiben ilyen megoldást szeretne alkalmazni, feltétlenül egyeztessen az ÖkoTech-Home Kft. munkatársával a technikai követelmények tekintetében!

Nem feltétlenül. Egy hatszemélyes berendezést példaként véve, ha a vendégek csak 2-3 napig használják a szennyvíztisztítót, mert például ott alszanak, és a teljes felhasználói létszám ilyenkor akár 9-10 fő, akkor ezért nem szükséges 10 fős berendezést telepíttetni. Szennyvíztisztítóinkra általánosan jellemző, hogy 2-3 napig akár 150%-os terhelést is bírnak anélkül, hogy a tisztított víz minősége romlana, erős szaghatással járna a működés, vagy tönkremenne, eldugulna a berendezés. A megszokott terhelés visszaállásakor a biológiai rendszer visszatér egyensúlyi állapotába, és a berendezés változatlanul üzemel. A problémák elkerülése érdekében azonban feltétlenül tájékoztassák a vendégeket, hogy mit szabad, és mit nem szabad „lehúzni a WC-n”!

Igen, a berendezés nyaralók esetében is használható, a következők szerint. Ha például a nyaralót hétvégeken használják csak, akkor feltétlenül ajánlott egy mikroprocesszoros vezérlőegység beszerzése a levegőszivattyúhoz, melyen beállítható az alulterheléses üzemmód. Erre azért van szükség, mert a terhelés állandóan alacsony, a túlzott levegőztetés ilyenkor rontja a rendszer működésének minőségét. Ha viszont a nyaralót tavasztól őszig gyakorlatilag állandó lakhelyként használják, télen pedig hónapokig egyáltalán nem, akkor a melegebb hónapokban a rendszert rendesen lehet használni, viszont az őszi kiköltözéskor le kell állítani a berendezést. Több hónapos tápanyaghiányt ugyanis a biológiai rendszer nem képes elviselni. A berendezést ezért téliesíteni kell, ki kell szippantatni a teljes tartalmát (ezzel egyben a fölösiszap eltávolítása is megoldódik), valamint fel kell tölteni tiszta vízzel. Befagyni, megrepedni, eltörni nem fog, mivel a vízszint fagyhatár alatt van. A tavaszi beköltözéskor a berendezést újból be kell üzemelni, innentől ismét használható.

Azok a berendezések, amelyek nem igényelnek levegőztetést, ugyan rendelkeznek azzal az előnnyel, hogy nem igényelnek áramot, nincs rájuk hatással az áramszünet, de teljesen más módon működnek. Maga a szennyvíztisztító csak levegőmentes (anaerob) bontást végez, tehát a szennyvíz gyakorlatilag rothadásnak indul, a szennyeződések részben így bomlanak le benne. A levegős (aerob) bontás az ilyen berendezések elszivárogtató-rendszerében történik, kisebb hatékonysággal. Emiatt az ÖkoTech-Home Kft. által forgalmazott, levegőztetett rendszerekhez képest sokkal nagyobb szikkasztómező szükséges (nagy területet kell felásni), és a tisztítási technológia nem teszi lehetővé például a tisztított vízből a mintavételt. Így a nem levegőztetett rendszerek engedélyeztetése – főleg természetvédelmi területeken – nagyon nehézkes. Ezen felül a levegőztetés hiánya miatt a baktériumtenyészetet folyamatosan pótolni szükséges, míg a mesterségesen levegőztetett berendezéseknél a biológiai egyensúly önfenntartó. A levegőztetett rendszerek áramigénye legfeljebb havi 36-40 kWh, mikroprocesszoros vezérlőegységgel ennek körülbelül a fele (1000-2000 Ft/hónap), viszont a vízminőség egyenletes, és az engedélyeztetés is egyszerűbb.

A berendezésben élő baktériumok egy részét a levegő tartja életben, így a levegőztetés az egyik legfontosabb szempont. Az áramszünet hosszától függ, hogy a rendszer még vissza tud-e állni egyensúlyi állapotba, vagy sem, ezt az időtartamot az évszakok is befolyásolják. Télen a hidegebb víz miatt kevésbé élénkek a baktériumok, így akár 3-4 napig is kibírják levegőztetés nélkül, nyáron, amikor a meleg miatt gyorsabb az anyagcseréjük, csak 1-2 nap ez az időtartam. Az újbóli levegőztetés megindulását követően rendszeresen ellenőrizzék a berendezésben a tisztított víz állapotát szemrevételezéssel, valamint a szaghatást is figyeljék! Amennyiben az áramszünet előtti normális állapot legfeljebb 1-2 hét alatt láthatóan visszaállt, és a berendezésnek nincsen kellemetlen szaga, akkor a rendszer jól működik. Ha viszont a víz zavarossá válik, és egyre erősebb szagot áraszt a berendezés, mely az újraindított levegőellátás ellenére nem múlik, akkor a biológiai egyensúly felborult, a berendezést ki kell szippantani, és friss baktériumkultúrával újra kell indítani.

A biológiai szennyvíztisztító befolyási mélysége fagyhatár alatt van. Ha a házból kijövő szennyvízcső a szennyvíztisztító leendő helyén a szennyvíztisztító befolyó csövénél lényegesen lejjebb van, a berendezést az ennek megfelelő mélységbe szükséges telepíteni, és arra magasítót szükséges tenni. Sok esetben - a helytől függően - a terepviszonyok is alakíthatók úgy, hogy ne legyen szükség toldásra. A magasítás legfeljebb 45 cm-es lehet, ennél nagyobb szintkülönbség esetén átemelő-tartály telepítése, és szennyvízszivattyú folyamatos alkalmazása szükséges.

Maradt még kérdése?

További kérdés esetén kérdezze szakértőnket!